Gyűjtünk, pénzadományt gyűjtünk a munkájuktól megfosztott kollégáink javára. Az ember úgy gondolná, hogy ez természetes, mert az is. Az csak a felületes látszat, hogy csupán erről lenne szó. Sokkal több ez annál, megméretés egy igazi megméretés, hogy mi is az a SZOLIDARITÁS, hogy milyen erőt is képviselünk, egyáltalán erősek vagyunk-e?
Bizonyára híre megy az eredménynek, nem azért mert esetleg mi dicsekednénk vele, de a hírt sokan várják jó és kevésbé jó szándékkal. Összetartozunk, összeköt a sorsunk az írott és az íratlan szabályok, figyelünk egymásra, mert érdekel mi történik a másikkal. Vagy ez csak egy szentimentális álmodozás? Mert ha az, akkor álmodni jó, de ébredni és a valósággal szembenézni borzalom. Hiszem és vallom, hogy az ember eredendően jó és jó szándékú, csak most valamiért ez háttérbe szorul sokuknál.
Mindig hirdettük, hogy egy erős szakszervezetnek vagyunk a tagjai, de egy szervezet nem attól erős mert erős a vezetője, az ereje a tagság erejében van és lesz a jövőben is. A vezető ereje abban rejlik, hogy ezt felszínen tudja tartani. Most még van időnk, most még megmutathatjuk, hogy félszegen félre húzódunk, vagy oroszlánként küzdünk egymásért, magunkért, a jövőnkért! Gyűjtünk, adományt gyűjtünk, azért mert egyek vagyunk, mert erősek vagyunk, mert ez a SZOLIDARITÁS! Megmutatjuk azért is megmutatjuk 18-án Szekszárdon, 20-án Budapesten. Emelt fővel kiállunk, mert nekünk van okunk emelt fővel kiállni egymásért, magunkért, a jövőnkért!
