A szakszervezeti vezeto szerint a helyzet az utóbbi hónapokban odáig fajult, hogy rendszeressé váltak a járatkimaradások. Az utasoknak kellett összedobniuk a pénzt az Orangeways egyik decemberi bécsi járatán, hogy tankolni lehessen a Mosonmagyaróváron „pihenőt tartó” buszba. Az eset a véletlennek köszönhetően került nyilvánosságra, mivel a köztelevízió egyik riportere éppen a Bécs felé tartó járaton utazott. Az Orangeways jelenlegi és volt alkalmazottaival beszélgetve azonban további döbbenetes történetek elevenedtek meg. Kiderült, a mosonmagyaróvári eset csak a jéghegy csúcsa, hiszen sokkal nagyobb a baj, mint az a busztársasággal kapcsolatos, nem túl gyakori híradásokból kitűnik.
Mielőtt Mosonmagyaróvárra érnénk, látogassunk el Dombóvár és Tamási térségébe, ahol 2009. június 1-jétől a Gemenc Volán (GV) alvállalkozójaként az Orangeways üzemelteti a helyi és helyközi járatokat. Az ottani buszvezetők már tavaly nyáron arról panaszkodtak, hogy rendszeresen késve kapják a fizetésüket, a béren kívüli juttatások pedig több hónapot csúsznak.
Azt is kifogásolták, hogy az Orangeways nem hajtotta végre azokat a bérfejlesztéseket, amelyek a Gemencnél megtörténtek. December 13-án a sofőrök nem voltak hajlandók felvenni a munkát – a gondok ugyanis nemhogy megszűntek volna, hanem tovább nőttek.
Levonva, de ki nem fizetve
Kovács Miklós, az Orangeways vezérigazgatója január végén Eljött az igazság pillanata, elég az alaptalan vádakból címmel tartott beszámolót a december óta eltelt időszakról. Mint kiderült, az igazság – az Orangeways szerint – az, hogy Dobi István, a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) elnöke „támadást indított a cég ellen”.
Elkerülve annak látszatát, hogy – Kovács szavaival – „egy felelőtlenül összevissza beszélő” ember állításaira alapozzuk cikkünket, megkerestük Dávid Györgyöt, a szakszervezet Tolna megyei alapszervezetének elnökét.
„A decemberi munkabeszüntetés mögött nem a SZAKSZ állt, az a sofőrök spontán akciója volt – mondta Dávid György szakszervezeti vezető. – Gondoljon bele, milyen szintű elkeseredettségre utal, hogy családos emberek ebben a gazdasági helyzetben az állásukat kockáztatják. Ennek bizony komoly oka van.” Kovács Miklós a sajtót arról tájékoztatta, hogy nyolc sofőrtől meg kellett válniuk az akció miatt. De vajon az elbocsátottak és társaik mit kockáztattak?
„Már az első pillanattól becsapott minket az Orangeways. A korábbi kollektív szerződés helyett egyéni szerződéseket akart a cég, s folyamatosan hitegettek bennünket, hogy a juttatások és bérek rendszere ugyanúgy marad, mint korábban. Ehhez képest mindenkit minimálbérre akartak bejelenteni, hogy aztán üzemanyag-spórolásból és más béren kívüli juttatásokból egészítsék ki a jövedelmet. Később a béren kívüli juttatások visszatartásával zsaroltak minket, hogy egyéni szerződéseket írjunk alá – sorolta Dávid György. – 2009 decembere óta nem fizették a korkedvezményes nyugdíjjárulékot a korkedvezményre jogosult kollégák után. A nyugdíjbiztosítótól származó adatok alapján 2009 decemberéig követhető a szolgálati idő, amely a nyugdíjszámítás alapja. Ugyanígy történt ez a szakszervezeti tagdíjakkal, és ami a legfelháborítóbb, a gyerektartási pénzeket is sokszor úgy vonták le, hogy aztán nem utalták át a gyereket nevelő szülő részére. Szintúgy levonták az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseket a nettó bérünkből, s nem utalták a banknak. Ez utóbbi ügyben sikkasztás gyanújával feljelentést is tettünk a rendőrégen” – folytatta Dávid György, hozzátéve, a legutóbbi bérek már „elképesztően alacsonyak” voltak, egyesek csak hetven-nyolcvanezer forintot kaptak meg, holott túlórákkal együtt száznyolcvan-százkilencven órát dolgoztak.
Tükörsima abroncsok
A szakszervezeti vezető a sofőrök és családjaik nehézségei mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy már 2010-ben „rohamosan romlott” a műszaki színvonal. „A Volánnál magától értetődő volt, de itt egy fillért nem költöttek alkatrészre. Vagy ha igen, akkor példátlan módon nem az Orangeways mint alvállalkozó, hanem maga a Gemenc Volán fizetett” – mondta. Dávid példaként egy abroncsokat szállító céget említett, amely, amikor már több millió forinttal tartozott neki az Orangeways, pert indított a buszos cég ellen. „Erre az Orangeways is beperelte őket a gumiabroncsok állítólagos rossz minősége miatt, kártérítést kérve. Ez az arrogáns, lekezelő stílus jellemzi a társaságot” – fogalmazott Dávid György.
Mint mondta, a helyzet az utóbbi hónapokban odáig fajult, hogy rendszeressé váltak a járatkimaradások a buszok meghibásodása vagy az üzemanyaghiány miatt. „Nem volt biztos, hogy egy adott járat vissza is tér a kiindulási helyre, mert menet közben is kifogyott olykor az üzemanyag. Erre a cég mindig azt mondta: műszaki meghibásodás történt” – közölte, hozzátéve, csak decemberben három buszt vont ki a rendőrség a forgalomból, mert tükörsima abroncsokon futottak. Mint rámutatott, december 20. óta az Orangeways csak úgy tudja fenntartani a szolgáltatást, hogy az üzemanyagot, a gumikat, az alkatrészeket és a javítások nagy részét a Gemenc állja, ezzel gyakorlatilag értelmetlenné téve az alvállalkozói szerződést.
Ám térjünk vissza egy pillanatra a budapesti hotelbe, s adjuk vissza a szót Kovács Miklósnak. „Minden felvázolt pont valótlan – jelentette ki a vezérigazgató, aki ezután hosszan sorolta: – üzemanyaghiány, műszaki hiba, mindezt határozottan cáfolnom kell.” A bérek kapcsán Kovács „egy-két napos csúszásokról” beszélt. Amikor rákérdeztünk, vajon egy-két napos csúszások miatt miért tették volna kockára állásukat a dolgozók, ő továbbra is kitartott amellett, hogy „minőségi szolgáltatást nyújtunk, átlagon felüli a ráköltésünk, a karbantartás minősége”.
Dávid György ugyanakkor megjegyezte, „valószínűleg itt a legrosszabb a közösségi közlekedés színvonala az országban, és ezt nemcsak a sofőrök állítják, hanem az utazóközönség is így vélekedik”. Bizonyítja ezt az az alig három nap alatt összegyűlt több mint hétszáz aláírás, amelyet a SZAKSZ csatolt a január végén a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak átadott petíciójához. A dokumentumban azt kifogásolják, hogy a Dávid által elmondottak ellenére a Gemenc vezérigazgatója „a társaság működésének hatékonyságára hivatkozva minden jelentésében pozitívan jellemzi” az alvállalkozó tevékenységét. Ha mindez nem lenne elég, „jó hírneve megsértése” és a „jogellenes sztrájk” miatt még az Orangeways indított pert a szakszervezet ellen, ráadásul rágalmazás és becsületsértés miatt büntetőfeljelentést is tett Dobi Istvánnal szemben.
Háromhavi tartozás
A már említett mosonmagyaróvári eset azt mutatja, a nemzetközi viszonylatban is komoly gondok vannak. Egy neve elhallgatását kérő korábbi járművezetőtől megtudtuk, 2010 nyarán érezték először, hogy valami nem stimmel, de a problémák mára szinte kezelhetetlenné váltak. Elmondása alapján az üzemanyaggal nem először gyűlik meg a baja az Orangewaysnek: a Mol például már jó ideje nem szállít a cégnek a ki nem fizetett számlák miatt.
A társaság ezért az utóbbi két évben egymást követően több üzemanyag-forgalmazóval volt kénytelen felvenni a kapcsolatot, de azok sorra bontották fel szerződésüket a busztársasággal. Az egymás között ma is gyakran emlegetett „drezdai esetet” is felelevenítette, amikor a berlini járat öt és fél órát azért vesztegelt, mert a cégnél akkoriban rendszeresített Euroshell-kártyán nem volt pénz. Amikor egy telefont követően utaltak, kiderült, inkasszó van a kártyán, így végül a sofőr saját számlájára utaltak Budapestről. A volt buszvezető elmondta, a „kártyázás” után nemegyszer fordult elő, hogy egy zacskó apróval jelent meg az egyik kolléga valamely kútnál, hogy a tankolásért fizessen.
Ki tudja, talán ezért készült Kovács Miklós egy igen érdekes „performansszal” sajtótájékoztatója zárásaként, amikor is egy csurig tankolt, tiptop autóbuszt mutogatott. A „Patyomkin-busz” mellett a többiről nem ejtett szót: sem arról, hogy másfél tucatnyi jármű helyett ma miért csupán hét busszal működnek, hogy két, külföldön összetört buszt máig nem volt pénzük hazahozatni, és hogy miért foglalt le többet is a lízingcég. Nem csoda, hogy ilyen kicsi járműparkkal a „fénykorhoz” képest 2012-ben már jóval kevesebb járat áll az utasok rendelkezésére: Berlinbe a korábbi napi háromszori lehetőség helyett ma mindössze hetente egyszer juthatunk el, napi négy bécsi járat helyett csak egy-egy jár, Amszterdam pedig egyszerűen lekerült a társaság térképéről. Ám a luxus sem állja már meg a helyét. Az utóbbi hónapokban többször is utaskísérő nélkül indult el egy-egy busz, a kávéautomaták rendszeresen rosszak, a rádiózáshoz vagy a DVD-filmek megtekintéséhez szükséges fülhallgatókat már nem adnak az utasoknak, de mindez elenyésző ahhoz képest, hogy rendszeresen robbannak le járművek, s csak a sofőrök lélekjelenlétén múlt, hogy ha késve is, de eddig mindig hazaérkeztek az utasok.
A fizetéssel hasonló gondok vannak, mint amit a Gemenc Volánnál láttunk. Az egyik – ma is a társaságnál dolgozó – sofőrtől megtudtuk, a jelenlegi 36 fős állományból mindenkinek háromhavi (november, december, január) bérével tartoznak, ahogy az utaskísérőknek és más munkavállalóknak is. Forrásunk esetében ez 650 ezer forintot jelent, s mint mondja, a kifizetésekről szóló ígéretekkel tele a padlás.
Bálint Tibornál sem „egy-két napos” csúszások voltak jellemzők. Nála szeptemberre telt be a pohár. A júliusi és szeptemberi fizetésének egy részét s a teljes augusztusit azóta sem látta: mintegy négyszázezer forintot perel a cégen. Nem egyedül. A Fővárosi Munkaügyi Bíróságon több per folyik jelenleg is a cég ellen, s számos kereset fekszik az asztalon.
Amikor minderre Kovácsnál rákérdeztünk, azzal védekezett, hogy „házi szarkák” hatvanöt-hetven millió forintos kárt okoztak az Orangewaysnek. (Tavaly november 24-én a Napi Gazdaságban éppen Kovács Miklóstól származó információkra hivatkozva arról írtak, hogy autóbusz-vezetők és utaskísérők is érintettek egy állítólagos benzinlopási és menetjeggyel történő üzérkedéssorozatban.) Felvetésünkre, hogy nem komolytalan-e egy olyan cég, amelynél ilyen nagyságrendben lehetne csalni, azt mondta, a munka törvénykönyve nem ad lehetőséget nekik, hogy ezt elkerüljék.
Kovács Miklós egyébként új befektetők érkezéséről is beszélt, s mint mondta, ezért változtattak a néven. Merthogy tavaly október óta hivatalosan Tribune Ventures Zrt.-nek hívják az Orangewayst. Ez azonban sem a buszokról, sem a sajtótájékoztatón kiosztott papírokból nem derül ki: ezeken ma is a régi logó és a régi, Orangeways márkanév szerepel.
