Dobi István, a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet elnöke benyújtja lemondását a májusi választmányi ülésen, ám a bejelentés hírére egymás után kérték maradását. Az 57 éves érdekvédő gőzerővel erősítené a hét megyében jelenlévő csapatát és zsinórban módosítatná a jogszabályokat.
– Több kollégám felhívott, s arra kért: fontoljam meg a lemondásomat – nyilatkozta a Somogyi Hírlapnak Dobi István, a Szaksz elnöke. – Mindenkivel közöltem: levontam a konzekvenciát, azt teszem, amit egy felelős vezetőnek tennie kell. A három évre szóló, 50 százalékos bérfelzárkóztatási programunkat nem tudtuk megvalósítani, ehhez nem sikerült megnyerni a volános társszakszervezetek támogatását. Egyetlen megoldás a lemondás maradt, ám sokan jelezték: a választmány ezt nem fogadja majd el.
– Ez legyezte a hiúságát?
– Jól esett. S már most is megerősítés abban, hogy valamit jól csinálunk és nem azt mondják: na, végre mondjon le az elnök, szabaduljunk meg tőle.
– Hosszú ideje van reflektorfényben, számos alkalommal nyilatkozott a március végi sztrájkról amit szinte az utolsó pillanatban fújtak le. Zsákutcába futottak?
– Már akkor csalódtam, amikor a többi szakszervezet egyre jobban csökkentette követelését, illetve elhagyta a Szaksz által szorgalmazott bérfelzárkóztatási program lehetőségét.
– Miért ragaszkodik ilyen görcsösen a három évre szóló projekthez?
–Szerintem nem irreális az 50 százalékos bérfelzárkóztatási követelés. Ha egy autóbusz vezető manapság nettó százezer forint körül keres havonta, s néhány esztendő múlva ez felkúszna 150 ezer forintra, az szerintem nem elérhetetlen álom. Pláne, ha figyelembe vesszük a volán-szakmában jelenlévő nehézségeket, így az elvándorlást. Szerintem nagy a baj, nem tudom, hogy ezt a döntéshozók miért nem érzékelik. Lehet, hogy a mának élnek, s azt gondolják, hogy a következő évben megpróbálják majd megoldani a problémát. Még az is előfordulhat, hogy később csökkenteni kell a szolgáltatás keresztmetszetét, mivel nem lesz annyi munkaerő, amennyi szükséges.
– Fizikailag vagy szellemileg viselte meg inkább az elhúzódó bértárgyalás sorozat?
– Az elmúlt két-három év sikertelensége viselt meg. S az is, hogy magunk mögött húzzuk a problémákat és nincs a kezünkben olyan nyomásgyakorlásra alkalmas eszköz, amivel régen sikerült valamilyen eredményt felmutatni.
– Mennyire egységesek az érdekvédők? Egymásnak feszültek az egyeztetések során?
– Egységesnek tűntünk, de olyan is volt, hogy az egyeztetés után öt perccel egy másik szervezet képviselője más irányvonalat képviselt. Ez kiverte a biztosítékot, s éreztük, velük a jövőben nem tudunk együttműködni. Erről valószínűleg a választmány dönt.
– Milyen irányt vesz a Szaksz érdekvédelmi stratégiája?
– Két új irányvonalat jelölünk ki. A volán-szakmán belül fel kell számolni a megosztottságot, szerintem nincs feltétlenül szükség hat szakszervezetre. Azt gondolom, ezt a munkavállalóknak kell kimondaniuk. Ha például kettő lenne, a dolgozók eldönthetnék, hogy melyiket erősítik, s utána annak a két szervezetnek teljes mértékben együtt kell működniük a munkavállalók érdekében. Másik lényeges kérdés a jogszabályok felülvizsgálata: ilyen többek közt a kollektív szerződés, a sztrájktörvény és a Munka Törvénykönyve.
– Az érdekvédelemben eltöltött 29 év után könnyen megy az egyeztetés vagy azért adódnak nehéz pillanatok?
– Könnyen menne, ha legalább a munkavállalói oldal egységes lenne.
– Sokszor felrótta, hogy a jogszabályok erősen megkötik a szakszervezetek mozgásterét. Ezen a téren is módosítást kívánnak elérni?
– Igen, s ha a kormányzópártok nem látják be, hogy a sztrájktörvényt nagyon gyorsan szükséges módosítani, akkor az ellenzéki pártokat kell megkeresni, hogy egyre hangosabban követeljék a jogszabály megváltoztatását.
– Volt autóbusz vezető és forgalmi szolgálattevő is, s hosszú ideje szakszervezeti elnök. Milyen irányba kormányozná legszívesebben az életét?
– Ennyi év után nehezen tudnám elképzelni, hogy más területre evezzek. Talán lehetőséget kapok, hogy a munkát nyugdíjig folytassam, s utána emelt fővel, az emberek szemébe nézve megköszönjem a támogatásukat. Eddig szerintem nem követtem el olyan hibát, amivel ne érdemelném ki munkatársaim és a szakszervezeti tagok elismerését.
– Érez erőt a folytatáshoz?
– Nincs bennem olyan keserűség, hogy megmásíthatatlan lenne a lemondással kapcsolatos döntésem. Ha a bizalmi szavazáson kétharmados támogatást kapok, az egyértelmű biztatás lesz számomra.
Hiteles képviselet
Dobi István szerint most nagyon lejáratódott a sztrájk szó a Volán szakmában. A munkavállalóktól gyakran azt hallotta, hogy 2-3 százalékos béremelésért semmi értelme sztrájkolni. Egy éven belül nem lát lehetőségét arra, hogy a szakszervezetek munkabeszüntetésbe tudnák szólítani a dolgozókat. S mit kérne, ha három kívánsága azonnal teljesülne?
– A legfontosabb, hogy nagyon erős, egységes szakszervezettel elérjünk egy jó kollektív szerződést – hangsúlyozta. – S azt, hogy elfogadható bérszínvonal legyen a volán-társaságoknál. Lényeges az is, hogy minél hitelesebb, a munkavállalók által támogatott szakszervezeti vezetők képviseljék őket.
Forrás: sonline.hu /Harsányi Miklós/
