A Közúti Közlekedési Szakszervezet és a Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége csendben szemlélik az Autóbusz-közlekedési Szakszervezetek Szövetségének három éves 50 %-os mértékű bérfelzárkóztatási követelését és eközben a kulisszák mögött, a közösen aláírt levelükkel a Nemzeti Fejlesztési Minisztertől kérnek segítséget a Volán szakma gondjainak megoldására.
Két idézet a 2016. augusztus 8. napján kelt, Baranyai és Varga elnök úr levéléből:
„Hivatkozással a 2016. január 08-án kelt, Önhöz címzett levelünkre, a Közúti Közlekedési alágazat két aláíró szakszervezete ismételten segítségért fordul Önhöz. Mint már korábban is megfogalmaztuk, 2014. évtől folyamatosan jelezzük a szakma azon gondjait a munkáltató, ill. a tulajdonos képviselői felé, melyek ma már súlyos problémaként nehezítik a volt „Volán társaságok” működését, napi foglalkoztatási nehézségeket okoznak.”
„Kérjük miniszter úr segítségét, és annak a lehetőségét, hogy egy személyes találkozó alkalmával bővebben is elmondhassuk azokat az okokat, amelyeket érintőlegesen levelünkben megfogalmaztunk, és a 2017. évi bértárgyalás a problémák figyelembe vétele mellett a tárgyaló asztal mellett tudjon lezárulni.”
A SZAKSZ és az AKSZSZ is korábban levelével megkeresve a minisztert, tájékoztatta azokról a problémákról, ami a Volán társaságoknál tapasztalható és megírtuk Seszták miniszter úrnak, hogy a munkaerőhiány miatt kialakult foglalkoztatási problémákat, az alacsony munkabérek folyamatosan generálják.
A SZAKSZ, majd az AKSZSZ is kérte a miniszternél a tárgyalások megkezdését a bérfelzárkóztatás megvalósításának lehetőségéről.
Seszták Miklós miniszter úr mindkét esetben elutasította a három év alatt történő 50 %-os mértékű béremelést a szakmában és úgy gondolja, hogy a munkaerőhiány problémáit a képzéssel és a Volán szakma életpályamodelljének bevezetésével lehet orvosolni. A miniszteri válaszban az életpályamodell a bérhez nem kapcsolódik, kiemeli a biztos munkahely értékét és a családtagok utazási kedvezményét, valamint az új autóbuszok beszerzésével együtt járó munkakörülmények javulását, az autóbuszvezetők körében.
Ezek után jutott el az AKSZSZ oda, hogy létrehozta sztrájkbizottságát és a sztrájk előtti hét napos egyeztetések lefolytatásával tesz utolsó kísérletet annak érdekében, hogy a nyomásgyakorlás legkeményebb eszközét a sztrájkot a konfliktus megoldásában ne kelljen igénybe venni.
Mindezek után a KKSZ és a KMSZ miért gondolja úgy, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium változtat a korábbi álláspontján és velük leül tárgyalni a több éves bérfejlesztésről.
Az AKSZSZ arra lesz kíváncsi, hogy a Volán szakmában képviselettel rendelkező szakszervezetek tagsága, mikor kényszeríti szakszervezeteik képviselőit az összefogásra és az egységes bérharcban történő részvételre. Természetesen úgy, hogy az amúgy is gyenge sztrájkot a KKSZ és a Munkástanács egyéb megállapodásokkal tovább ne gyengítsék és ne lehetetlenítsék el! Ez a két szakszervezet, csak akkor csatlakozhatna a sztrájkhoz, ha a korábban aláírt megállapodását a munkáltatói szövetséggel felmondja, mivel az AKSZSZ nem köt olyan megállapodást, ami a munkavállalók körében a sztrájkban történő részvételt, – a törvényi előírásokon túl – tovább szűkíti!
A sztrájk a munkavállalók támogatása nélkül nem vezethet eredményre, tehát abban az esetben, ha az AKSZSZ három éves 50 %-os mértékű bérharca most elbukik, akkor az elkövetkező években olyan mértékű bérfejlesztésekre fog sor kerülni, amit a tulajdonos elképzel és engedélyezni fog!
Vagyis nem változik semmi, a megszokott gyakorlat tovább folytatódik, amiben az AKSZSZ nem kíván részt vállalni!
Dobi István
elnök
