Korábban tájékoztatást adtunk róla, hogy a 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban: Mt.) egyik tervezett módosítása, a szakszervezetek kollektív szerződéskötési jogát is érintheti. A VOLÁNBUSZ Zrt.-nél az idén lezajlott vállalati szerkezetátalakítás miatt a kérdés mögött meghúzódó problematika különösen érzékletessé vált.
- Előzmények (jogi helyzet)
A 2012-ben hatályba lépett Mt. alapvetően változtatott a kollektív szerződéskötési képesség alanyi kellékein, melynek meghatározását a szakszervezeti taglétszámhoz igazította – mégpedig relatív módon, viszonyszám segítségével. Jelenleg kollektív szerződést köthet az a szakszervezet, amelynek a munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma eléri a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók tíz százalékát.
A törvény a szakszervezeti szövetség részére is biztosítja a kollektív szerződéskötési lehetőséget, abban az esetben, ha legalább egy tagszervezete az adott munkáltatóval szemben teljesíti az általános kollektív szerződéskötési képesség feltételét (a taglétszámhoz igazodóan), valamint, ha a szövetséget a tagjai – az alapszabályban vagy erre irányuló más döntésben – felhatalmazzák a kollektív szerződés megkötésére.
Amennyiben a munkáltatónál több szakszervezet rendelkezik az említett alanyi kellékkel, úgy az Mt. 276. § (3) bekezdése az együttes kollektív szerződéskötési képesség szabályát rögzíti. A szakszervezetek szervezettsége (és így annak aránya) ugyanakkor – természetszerűleg – folyamatosan változhat. Az elmúlt években is számos olyan eset fordult elő, hogy egy időközben megerősödött szakszervezet nem tudott alanyává válni a kollektív szerződésnek, ugyanis a kollektív szerződés módosítására a megkötésére vonatkozó szabályok irányadók (ideértve az alakiságra vonatkozó kellékeket is). A módosításra is csak a kollektív szerződést kötő felek jogosultak. Így az a szakszervezet, amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a 10%-os szervezettségi feltételnek, jogosult a kollektív szerződést kötő felekhez intézett jognyilatkozattal kollektív szerződés módosítását kezdeményezni, és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson – tanácskozási joggal – részt venni. Felmondani ugyanakkor természetesen nem jogosult azt (tekintve, hogy annak nem alanya).
- Változatlan szabályozás
Az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága a múlt héten nem támogatta azt előterjesztést, ami az utólag kollektív szerződéskötési képességgel rendelkezővé váló szakszervezet helyzetének fent vázolt ellentmondásosságát kívánta feloldani. A módosítás megoldást nyújtott volna arra a helyzetre, ha a szakszervezet vagy a szakszervezeti szövetség a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a kollektív szerződéskötési képesség feltételeinek. A hatékonyabb jogalkalmazás érdekében a kollektív szerződéshez félként csatlakozhatott volna, maga után vonva a fent említett problémakör egyszerűsödését.
Rögzíthetjük: egyelőre nem változik a fentiekben vázolt jogi helyzet. Az érintett szakszervezet(ek) – mivel nem volt(ak) szerződéskötő felek – a kollektív szerződés módosítására nem válnak jogosulttá, ugyanakkor kezdeményezéseik a kollektív szerződést alkotó felek tárgyalási kötelezettségét keletkeztetik.
- A Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége és a Kollektív Szerződés
A KDSZSZ célja a törvényi változásoktól függetlenül továbbra is az, hogy – a választmányi ülésen megfogalmazott elvárásoknak megfelelően – olyan előremutató javaslatokat fogalmazzon meg, ami a bérrendszer egységesítésének (és egyszerűsítésének) irányába hat, segítve a vállalat munkaerő megtartó képességét, így végső soron annak „versenyképességét”. Ehhez elengedhetetlen a jövő évre vonatkozó érzékelhető, legalább kétszámjegyű béremelés, melynek keretei a minimálbér tárgyalások lezárását követően a Közszolgáltató Vállalkozások Konzultációs Fórumában alakulhatnak ki.
Továbbra is célunk, hogy a kollektív szerződés tartalma is egyre több helyen változzon (a munkavállalók szempontjából kedvezően), így javaslataink érintik:
– a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos szabályokat,
– az alkalmazható hátrányos jogkövetkezmények körét és eljárási rendjét,
– a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra (kiküldetés, kirendelés, átirányítás) vonatkozó szabályozást,
– és nem utolsósorban a munkaidőre (és annak díjazására) vonatkozó szabályok koncepcionális átgondolását, amelyek a korábban működő struktúrák kedvező átalakítását szolgálják. Ezek közé soroljuk különösen az egyenlőtlen munkaidő-beosztás és a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó, a teljesítményt és a munkavállalók leterheltségét minél inkább szem előtt tartó szabályozás kialakítását. Utóbbit akár oly módon is átalakítva, hogy a rendkívüli munkavégzés növekedését a kollektív szerződés sávosan határozza meg (azaz: magasabb mértékű túlmunkához magasabb mértékű minimális díjazást rendeljen).
Budapest, 2019. december 16.
Dr. Szabó Imre Szilárd, KDSZSZ társelnök
