A VOLÁNBUSZ-nál csak pozitív dolgok történnek és aki szóvá teszi a problémákat az bele sz.. abba a tányérba amiből eszik, így vélekedik erről a társaság vezetése! Érdekes felfogás! Azt írják a megjelent cikkben, hogy „házon belül” kellene megoldást találni a problémákra, ok, de mi van akkor, ha a társaság második embere, Bánhidi-Nagy Attila, nem áll szóba a szakszervezetünkkel, mert mertük kritizálni a társaság tevékenységét, és azon keresztül, elkerülhetetlenül a szakmai munkásságát!
„Közösségben terjed, érdemes átadni, és pozitív a mellékhatása
Szomorú tény, de igaz, hogy a közösségi médiában jórészt negatív élethelyzetekről olvashatunk, legyen szó a magánéletről vagy a munkahelyekről. Mindkettő kényes terület, hiszen jóérzésű ember nem teregeti ki a családi szennyest, és munkaadójáról sem tesz közzé rosszindulatú véleményt. Jól ismerjük a mondást a saját fészekről… Az ilyen jellegű megosztások, hozzászólások helyett célravezetőbb a „házon belüli” megoldást választani. De szerencsére vannak olyan, hittel dolgozó kollégáink is, akik hivatásuk és munkahelyük szépségeit mutatják be az online felületeken.
Kővári István azon munkatársaink közé tartozik, akik büszkék arra, hogy a Volánbusznál dolgoznak. Istvánnak gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy autóbusz-vezető lett, az pedig csak hab a tortán számára, hogy hivatását a Volánbusznál gyakorolhatja. Önmagát társaságunk „vándormadarának” tartja, hiszen mindig más járaton dolgozik.
Az autóbuszok és a Volánbusz iránti szeretete adta számára az ötletet egy közösségi oldalas csoport létrehozásához, ahol a hozzá hasonló lelkes kollégák bepillantást nyerhetnek egymás munkájába. A csoporttagok és a posztok száma rövid idő alatt megsokszorozódott: a munkatársak rengeteg érdekességet osztanak meg egymással – örömmel és büszkeséggel. Mi más lehetne a csoport neve, mint ez: Volánbusz – Szeretem csinálni!
A tagok zömében autóbuszokról posztolnak: a képeken délcegen húzzák ki magukat a jármű előtt, a hozzászólásokban pedig szinte családtagként emlegetik, becézgetik munkaeszközüket, amellyel évek óta dolgoznak. Nem hiányoznak a járatokkal és az utasokkal kapcsolatos kedves történetek, beszámolók sem.
És a mellékhatás? Megható, hogy több bemutatkozó írásnál mennyire érződik a munka iránti alázat és főképp a hivatás szeretete. Csak így tovább, volánosok.”
Forrás: volánbusz
