Megértem én, hogy az egzisztenciális biztonság manapság az egyik legfontosabb dolog és az ezzel összefüggő döntések meghozatalához, sokszor bátorság is kell. Mégis azt kell mondanom, hogy ha a félelem győz, a változtatásokkal kapcsolatos döntéseinknél, akkor a pozitív irányú változás kétségessé válik.
Alátámasztja ezt a gondolatomat, okfejtésemet az egyik kollégánk kommentje:
„Az összes jogelőd ezt csinálta a dolgozóival,miért pont a volánbusz lenne más? Ha pedig sztrájkolni mersz,akkor jönnek a szankciók. Levesznek az állandó járatodról,össze-vissza dobálnak,mindig más busszon és még az ellenőrzéseket is a nyakunkba szakítják. Na ezért nem mer senki lépni.”
Kolléganők, Kollégák!
Mindenkit nem lehet levenni az állandó járatról és össze, vissza dobálni, ahogy a munkatársunk írja, tehát ha nagy létszámban állunk ki követeléseink mellett, akkor a munkáltató tehetetlen!
„Abban a pillanatban, amikor ráeszmélünk: tudunk egyedül menni, paradox módon akkor leszünk igazán képesek a másikkal együtt haladni.”
Limpár Szabó Imre
Dobi István
elnök
