Dr. Varsányi Péter
munkajog vezető
Tisztelt Varsányi Úr!
A Szolidaritás Autóbusz-Közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) részéről áttekintettük a munkavállalók kártérítési felelősségéről szóló elnök-vezérigazgatói utasítás módosításának tervezetét és azzal kapcsolatban a véleményünk az alábbi.
A kártérítési szabályzattal kapcsolatos előzetes egyeztetésen alapkérdésként vetettük fel azt a problémát, hogy a munkavállalónak a sérülési jegyzőkönyv felvételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a felelősség elismerése vagy el nem ismerése körében. Ezt az elismerést a munkáltató az eljárás során akként értelmezi, hogy a munkavállaló a továbbiakban már a felelősséget nem vitathatja. Ugyanakkor tény, hogy a munkavállaló a baleset bekövetkezésekor nincs minden olyan releváns tény és körülmény ismeretében, amely a kártérítési felelősséget alapvetően meghatározza. Természetese ez nem minden esetben van így, azonban gyakorlati tapasztalataink szerint – amikor már a fizetési felszólítás kiadásra kerül – az iratok áttekintése során több olyan kérdés merül fel, amely a felelősség kérdését más megvilágításba helyezi és a munkavállaló hivatkozhatna olyan körülményekre, amelyek a felelősségét teljes egészében vagy részben elenyésztetik.
Ennek a problémának a megoldására javasoltuk, hogy kerüljön a szabályozásba be egy olyan rendelkezés, amely szerint a munkavállalónak legyen 8 napos határideje arra, hogy a sérülési jegyzőkönyv felvételekor tett elismerő nyilatkozatát visszavonja, és induljon meg egy egyeztetési eljárás.
A szabályzat a kárvállalói nyilatkozat esetében lehetővé teszi ezt az egyeztetési eljárás kezdeményezését, azonban a szabályzatból nem derül ki világosan és egyértelműen, hogy amennyiben a munkavállaló a sérülési jegyzőkönyvben tett elismerő nyilatkozatot, a későbbiek során a munkáltató által összeállított kárvállalói nyilatkozat aláírásakor is megtagadhatja-e a nyilatkozat aláírását és kezdeményezheti az egyeztetési eljárás lefolytatását.
A kárvállalói nyilatkozat a szabályzat szerint ugyanis már akkor kerül kiállításra, amikor már a kár összegszerűsége is ismert, vagyis a javítás megtörtént, ami esetenként jóval későbbi időpontban történik meg, mint a baleset bekövetkezése.
A fentiek tisztázása álláspontunk szerint fontos kérdés, az általunk javasolt megoldás az, hogy a sérülési jegyzőkönyvből mellőzzék a munkavállaló nyilatkoztatását a felelősség körében, vagy kerüljön rögzítésre, hogy a munkavállalónak a sérülési jegyzőkönyvbe tett elismerő nyilatkozata mellett is joga van a később összeállított kárvállalói nyilatkozat aláírásának megtagadására és a szabályzatban leírt rend szerinti egyeztetési eljárás kezdeményezésére.
A szabályzat 7.2 pontja szerint amennyiben a munkavállaló a kárvállalói nyilatkozatban foglaltakat vitatja vagy azt bármely okból nem kívánja aláírni, úgy annak okát a dokumentumon röviden köteles megindokolni és a kár peren kívüli elrendezésében közreműködni, amelynek érdekében a kárvállaló nyilatkozat átvételét követő 8 napon belül írásban egyeztetést kezdeményezhet a munkáltatóval.
Ugyanez a rendelkezés található a 12. pontban is bővítetten, amely szerint már a munkavállaló a kártérítési jogalapját is vitathatja.
Amennyiben a hivatkozott rendelkezéseknek az az értelmezése, hogy a jogalapot a munkavállaló egy esetleges korábbi elismerése után is vitássá teheti, akkor ez elfogadható lehet számunkra. Ezt azonban álláspontunk szerint egyértelműen rögzíteni kell esetleg akként, hogy a szabályozást kiegészítik azzal, hogy a munkavállaló a jogalapot korábbi elismerő nyilatkozata esetén is vitássá teheti a kárvállalói nyilatkozat aláírásakor.
A szabályzat 7.2 pontja szerinti kárvállalói nyilatkozattal kapcsolatos egyeztetési eljárást, annak kezdeményezését és határidőit egyebekben megfelelőnek tartjuk.
II.
Álláspontunk szerint az utasítás kizárólag az Mt. munkavállalói kárfelelősségre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően tartalmazhat szabályozást, ennek pedig lényege az, hogy a munkavállaló az általa a munkaviszonybeli kötelezettségeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan magatartással a munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a munkavállalói magatartás (kötelezettségszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében.
Kiemeljük azt is, hogy a munkavállaló kizárólag azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott, azaz a magatartásával igen távoli okozati összefüggésben bekövetkezett (ezért általa általában előre nem látható, ún. következményi) károkat azonban nem.
Álláspontunk szerint néhány rendelkezés ezt a jogelvet figyelmen kívül hagyja.
4.8) szerint a CO rezsi óradíj: az autóbusz káresemények javítása során a társaság részéről felmerült belső üzemviteli költség, amely a társaság személyi erőforrásainak felhasználása révén a kár kijavítására fordított költségeket jelenti. Ha a javítási munka egyidejűleg több munkavállaló munkavégzését feltételezi, úgy a rezsi óradíj valamennyi munkavállaló után elszámolásra kerül. A rezsi óradíj mértékét a társaság egyoldalúan határozza meg, az árképzési mechanizmus a társaság üzleti titkát képezi.
A rezsi óradíj fentiek szerinti meghatározása számunkra elfogadhatatlan, és szembemegy az Mt. kárfelelősségi szabályaival is.
Tekintettel arra, hogy a munkáltatói utasítás – Vörös Ernő per és a perben kifejtett alperesi álláspont szerint – nem minősül munkaviszonyra vonatkozó jogszabálynak, ezért a rezsi óradíjjal kapcsolatos meghatározás kizárólag munkáltatói nyilatkozatnak minősül, amely a munkavállalóra kötelező erővel nem bír.
A szabályozással kapcsolatban lényeges kiemelni, hogy a munkavállalónak nincs választási lehetősége abban, hogy a javítást a munkáltató vagy esetleg más végzi el, a munkavállalónak legtöbbször abba sincs beleszólása, de lehetősége sem, hogy a javítás választott módját még annak elvégzése előtt kifogásolja.
A rezsi óradíj mértékének meghatározása lehet üzleti titok a munkáltató részéről, azonban egy peres eljárásban bizonyítani köteles, hogy ez a költség arányos és valóban a belső üzemviteli költségeket tartalmazza.
Az a szabályozás, hogy ha a javítási munka egyidejűleg több munkavállaló munkavégzését feltételezi, akkor a rezsi óradíj mindkét munkavállaló vonatkozásában felszámításra kerül, azért is elfogadhatatlan, mert a rezsi óradíjban nemcsak az adott munkavállaló munkabére szerepel, hanem olyan általános üzemviteli költségek is, amelyek az adott munkavégzéshez kapcsolódóan egyszer merülnek fel, függetlenül attól, hogy azt hányan végzik.
A rezsi óradíjjal kapcsolatban kiemelnénk azt is, hogy a munkáltató ebben a javítási körben nem vállalkozási tevékenységet végez, így a rezsi óradíj mértékének igazolása a kárfelelősségi szabályok szerint a munkáltatót terheli, azt üzleti titoknak az adott munkavállaló viszonyában nem tekintheti.
Ebből következően a munkavállaló a kártérítési perben továbbra is vitathatja a rezsi óradíj mértékét, mivel annak beltartalmát nem ismeri.
Nyilván más lenne a helyzet, ha a munkavállaló dönthetne arról, hogy konkrétan a javítást mely vállalkozással végezteti el, erre azonban nincs lehetősége.
Javasoljuk a rezsi óradíjjal kapcsolatos szabályozási tervezet felülvizsgálatát, a rezsi óradíj mértékének meghatározása során figyelembe vett költségelemek feltárását, és annak mellőzését, hogy több munkavállaló egyidejű munkavégzése esetén mindkét munkavállaló esetében felszámításra kerül a rezsi óradíj.
5.3) A tervezet szerint szóban kiadott utasítások megszegése is megalapozza a munkavállalói kötelezettségszegés megállapíthatóságát.
Ebben a körben felvetjük, hogy milyen módon kívánja igazolni és bizonyítani a munkáltató a szóban elhangzott utasítást akkor, amikor alapvetően írásbeliség az elvárt eljárási rend.
5.5) A szabályozás szerint a közigazgatási bírság is a kár körében érvényesíthető.
Kérdés, hogy milyen közigazgatási bírságról beszélünk, feltételezhetően a munkáltatóra kiszabott közigazgatási bírságról van szó az adott pontban.
A közigazgatási bírságot a munkáltatóra abban az esetben szab ki a hatóság, ha rá vonatkozó kötelezettséget szeg meg. Egy konkrét ügyben fordult elő, hogy a balesettel összefüggésben megállapították a munkavállaló felelősségét, de ugyanakkor azt is rögzítették, hogy a gépjármű gumiabroncsai közül az egyik olyan műszaki állapotban volt – elhasználódott és kopott -, amely alkalmatlanná tette a biztonságos közlekedésben való részvételre. Ezt a mulasztást szankcionálta a hatóság közigazgatási bírság kiszabásával. Nyilvánvaló, hogy ezt a közigazgatási bírságot nem lehet a munkavállaló által megtérítendő kár összegeként számításba venni.
A közigazgatási bírságnak a munkavállaló által megtérítendő kár összegébe történő beszámítását, illetve figyelembevételét nem fogadjuk el, annak mellőzését kérjük.
5.6.) A tervezet szerint a munkavállalónak kell bizonyítania azt, hogy a kár bekövetkezése a részéről a károkozás idején nem volt előre látható.
Álláspontunk szerint, mivel a kártérítési felelősség alapján a munkáltatónak kell bizonyítania, ezért ez a szabályozás a tételes joggal szembe megy.
Az 5.7) pont szerint a munkavállalót terheli a felelősség alóli mentesülés bizonyítása, továbbá az esetlegesen a kármegosztás alapjául szolgáló tények, körülmények bizonyítása is.
Tekintettel arra, hogy a felelősségvétkes kötelezettségszegés bizonyítása a munkáltató terhe ezért ezt a szabályozást is aggályosnak tartjuk és mellőzni kérjük.
Itt jegyezzük meg, hogy ezt az érvelést alátámasztja az 5.9 szerinti kármegosztással kapcsolatos rendelkezés, mely szerint a munkáltató határozza meg a kármegosztás arányát az eset összes körülményére figyelemmel.
7.2) Kárvállaló nyilatkozat
A szabályozás lényeges elemének tartjuk a kárvállalói nyilatkozatot és az azzal kapcsolatos szabályozást. Egyetértünk azzal, hogy a kárvállalói nyilatkozatban meg kell jelölni a kártérítési jogalapját, a munkavállaló által okozott kárt, a munkáltató kárigényét megalapozó tényeket és körülményeket, valamint az érvényesíteni kívánt kártérítési összeget.
A fenti szabályozásból következően a kárvállalói nyilatkozat kiállításakor már megtörtént a gépjármű kijavítása, tehát ismert a kár összege, továbbá a munkáltató mérlegelte az összes releváns körülményt.
A kárvállalói nyilatkozatra vonatkozó új szabályok már tartalmazzák azt a rendelkezést, hogy mi az eljárási rend, ha a kárvállalói nyilatkozatban foglaltakat a munkavállaló vitatja. A tervezet a 12. pontban rendezi – véleményünk szerint megfelelő módon – az eljárási rendet az ún. saját hibásnak minősített káreseményekre vonatkozóan.
Ez a szabályozás részünkről – a korábbiakban már kifejtettek szerint – azzal fogadható el, ha a kárvállalói nyilatkozat elkészítését megelőzően a munkavállalónak a kártérítési felelősség elismerése körében nyilatkozatot tennie nem kell, vagy a nyilatkozattól függetlenül a kárvállalói nyilatkozat aláírásakor is vitathatja a felelősségét és a kártérítés összegszerűségét.
A korábbi szabályozás szerint a sérülési jegyzőkönyvben kellett a kárfelelősség körében nyilatkozatot tenni, és a tervezet szerint a módosítás után alkalmazandó sérülési jegyzőkönyv minta nem változik a módosítást követően sem, ezért lényeges az általunk felvetett probléma egyértelmű rendezése.
Itt jegyezzük meg, hogy a tervezethez mellékleteket nem kaptunk.
A szabályzat 12. pontja esetében álláspontunk szerint kötelezővé kell tenni a káreseménnyel kapcsolatosan fénykép-, illetve videofelvételek készítését, valamint annak rögzítését, hogy kamerafelvétel rendelkezésre áll-e és gondoskodni kell a kamerafelvétel lementéséről és megőrzéséről.
A szabályzat csak lehetőségként említi ezeket, álláspontunk szerint a tényállás későbbi rekonstruálása, tisztázása érdekében ez elengedhetetlen.
A 12. pont a saját hibásnak minősített káresemény vonatkozásában a munkavállaló által megtérítendő összeg meghatározását két lépésben szabályozza.
Ugyanakkor nem történik rendelkezés arról, hogy a sérülés javítási költségeit előzetesen a munkavállaló megismerhesse, amely ugyancsak alapos elvárás lenne a munkavállaló részéről. A munkavállalónak ekkor nyílik csak lehetősége arra, hogy a tervezett javításokat megismerje, a javítás szükségességét ellenőrizni tudja, illetve, hogy észrevételeket tehessen a felszámítandó munkadíj és költség vonatkozásában. Amennyiben ez az előzetes megismerési lehetőség a munkavállaló számára nyitva állna, jelentős mértékben csökkenteni lehetne a későbbi bizonyítási nehézségeket.
Nem fogadjuk el a 12.1 pont utolsó bekezdése szerinti rögzítést, mely szerint, ha a káresemény bekövetkezése során két vagy több autóbuszban keletkezik sérülés, úgy minden jármű vonatkozásában külön-külön kell megállapítani az okozott kár nagyságát.
Fenntartjuk, hogy egy káreseményhez kapcsolódóan egy kárösszeg állapítandó meg akkor is, ha az két külön gépjárműben következik be.
A szabályzat megszünteti a korábbi rendszert, mely szerint amennyiben az autóbusz nem rendelkezik casco-biztosítással vagy a kár önrész alatti, úgy a kárösszeg meghatározását követően már nem a 200.000,- Ft a maximális kártérítési mérték.
Ez a tervezett szabályozás aggályos amiatt, hogy amennyiben egy gépjármű a munkáltató döntése alapján rendelkezik Casco-biztosítással, akkor a munkavállalónak csak a Casco-biztosítás szerinti önrészt kell megtérítenie, amennyiben nem, az esetben a kártérítés mértéke például 2.000.000,- felett a kárérték 10%-a.
Kérjük a fentiek szíves megfontolását.
Kaposvár, 2023. január 5.
Tisztelettel:
Dr. Peti Éva
ügyvéd
a SZAKSZ jogsegély-szolgálatának vezetője
